Precedensértékű ítélet a hitelközvetítői jutalék elszámolásáról

Egy precedensértékű perben a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy a bankok jogosultak a gépjármű-kereskedőknek fizetett ügyfélszerzési jutalékot egy összegben elszámolni, és nem kell azt elhatárolni a kihelyezett hitelek futamidejére. Ez az ítélet várhatóan véget vet annak az adóhatósági gyakorlatnak, amely az egyösszegű jutalékelszámolás miatt adóhiányt állapított meg.

Ügyfelünk egy olyan bank ("Bank"), amelynek fő profilja fogyasztási hitelek nyújtása gépjármű-vásárlók részére. A hitelek értékesítése, az iparági gyakorlattal egyezően, gépjármű-kereskedők ("Kereskedők") közreműködésével történik, akik a megvalósult ügyletek után jutalékot kapnak. A Bank – a szakmai konszenzusnak megfelelően – a jutalékot a kifizetése időszakában, egy összegben számolja el ráfordításként.

Az APEH átfogó ellenőrzés során azt állapította meg, hogy a Banknak nem lett volna szabad egy összegben elszámolnia a kifizetett jutalékot, hanem azt a kihelyezett hitel futamidejét alapul véve el kellett volna határolnia. Az adóhatóság álláspontja szerint a jutalékráfordítás szorosan kapcsolódik a kihelyezett hitel kamatához, ezért – az összemérés, valamint az időbeli elhatárolás számviteli alapelveinek megfelelően – a kamatot és a jutalékot csak azonos időszakban, egymásra tekintettel szabad elszámolni. Mivel pedig a kamatbevétel több év alatt realizálódik, az adóhatóság szerint a Kereskedőknek kifizetett jutalékot is több évre elhatárolva kellett volna elszámolni. Ennek következményeként az adóhatóság a Bank társasági adóalapját felfelé módosította, adóhiányt állapított meg, adóbírságot és késedelmi pótlékot szabott ki.

A Bank az adóhatóság másodfokú határozatát megtámadta, majd pedig – azt követően, hogy Fővárosi Bíróság, az APEH álláspontját osztva, elutasította a keresetet – a jogerős ítélet felülvizsgálatát kérte a Legfelsőbb Bíróságtól.

Felülvizsgálati kérelmünkben több szinten is érveltünk az ítélet jogszabálysértő volta mellett. Kimutattuk, hogy az adóhatóság és a Fővárosi Bíróság álláspontja elvileg arra az elfogadhatatlan eredményre vezetne, hogy a Bank semmilyen költséget nem számolhatna el egy összegben, hiszen végső soron minden költséget kamatbevétel növelése érdekében vállal. Éppen ezért az egyes költségek között, noha azokat a cégek általában a bevétel növekedésének reményében vállalják, különbséget kell tenni aszerint is, hogy mennyire kapcsolódnak szorosan az egyes eszközökhöz (adott esetben egy kölcsönhöz). Ezt a differenciálást a számviteli törvény teljes körűen és kógens módon elvégezte, ezért az adóhatóságnak nincsen arra lehetősége, hogy a törvényt felülírva szoros kapcsolatot tételezzen ott is, ahol egyébként nincs.

A számviteli törvény alapján ugyanis szorosan csak azok a költségek kapcsolódnak az egyes eszközökhöz, amelyek azok közvetlen önköltségébe tartoznak. Ezért azt a kérdést, hogy a Kereskedőknek fizetett jutalék szorosan kapcsolódik-e a kölcsönhöz (vagy annak kamatához), az dönti el, hogy a jutalékráfordítás – amely a törvény értelmében értékesítési költségnek minősül – beletartozik-e az adott eszköz közvetlen önköltségébe. Erre a kérdésre a számviteli törvény egyértelmű választ ad: az eszközök közvetlen önköltsége nem tartalmazhat értékesítési költségeket. Ennek alapján megállapítható, hogy a jutalékráfordítás nem kapcsolódik szorosan a kihelyezett kölcsönhöz, ezért a jutalékráfordítás és a kamatbevétel elszámolásának nem kell azonos időszakban történnie.

Az előzőeken felül azzal is érveltünk, hogy az időbeli elhatárolás törvényes feltételei sem állnak fenn, mert a Kereskedők tevékenysége nem hat ki közvetlenül több üzleti évre. A Kereskedők tevékenységének közvetlen kihatása egy egyszeri mozzanat, az, hogy a Bank és az ügyfél megkötik a kölcsönszerződést. Az ezt követő gazdasági események – nem utolsósorban a Bank kamatbevétele – viszont már nem a Kereskedők, hanem a Bank tevékenységének, vagyis a kölcsönnyújtásnak a közvetlen következménye. A Kereskedőknek fizetett jutalékot ezért nemcsak hogy nem kell, de nem is szabad elhatárolni.

A Legfelsőbb Bíróság a 2010. szeptember 30-i tárgyaláson – teljes egészében helyt adva a Bank kérelmének és a rövid szóbeli indokolás szerint érveinket mindenben elfogadva – hatályon kívül helyezte a Fővárosi Bíróság ítéletét, és az adóhatósági határozatot úgy változtatta meg, hogy eltörölte a Bank terhére megállapított adóhiányt, adóbírságot és késedelmi pótlékot.

A perben a Bank képviseletét dr. Mosonyi Richard (Mosonyi.Richard@gfmt.hu) és dr. Rácz András (Racz.Andras@gfmt.hu) látta el.

Vissza a hírekhez